"Az élet értelmének kérdése, ahogy Buddha tanította, nem tanítható. Fejest kell ugrani az élet folyójába, és hagyni a kérdést elsodródni."

Irwin D. Yalom

Rólam

Ferencz Veronika

Szeretek úgy tekinteni az emberre, mint aki rendben és rendszerben működik. Mindenkinek sajátos belső rendje van, ami lehet jól működő vagy akadozó – aki segítséget kér, az pedig a rend felborulását, megbomlását tapasztalja épp. Egyedi ez a rend, és okkal lett olyan, amilyen. Ezért nincs két egyforma válasz, két ugyanolyan megoldás, nincs recept. Szeretem vizsgálgatni, segíteni a megismerését, megértését, finomhangolását és visszaállítását, vagy megtalálni egy új rendet. Az ember körül pedig ott a rendszer, a közvetlen kapcsolatoktól egész tág, univerzális szintekig - rendszerek, amik biztonságot adnak és alkalmazkodást várnak. Így a vágyak gyakran ütközni látszanak: hol belső korlátokba, hol a környezet adta lehetőségek és elvárások akadályába. Ennek feloldása, a döntéshozás és felelősségvállalás kérdése állandó feladat, újra és újra létre kell hozni az önmegvalósítás-önkiteljesítés és az alkalmazkodás érzékeny egyensúlyát a belső és külső változásoknak megfelelően. Ebben az út- és helykeresésben szeretnék kísérője lenni azoknak, akik hozzám fordulnak, elfogadó és ítéletmentes légkörben segíteni önmaguk megismerését és saját válaszaik megtalálását.

Módszereimben is a rendet hívom segítőnek: a pszichodráma a szerepeink összefüggéseivel dolgozik, belső és külső rendet alakít ki, segít találkozni önmagunkkal, így egyéni és csoportos folyamatokban is megtartó keretet biztosít. A meseterápiának pedig alapvetése, hogy a mesékben rend van, ami megborul, majd helyreáll - próbák és feladatok után, melyeket végre kell hajtani egy teljesebb működésért. E két, csak látszólag különböző módszertan foglalkoztat és érdekel jelenleg leginkább, emellett és ezen belül is szeretek a létezés alapkérdéseivel (magány, veszteségek, szabadság és felelősség) dolgozni.

"A kezdet természetéhez tartozik, hogy valami új indul, ami az addigi eseményekből nem volt előre jelezhető. Minden kezdetben közös a váratlanság... Az, hogy az ember cselekedni képes, azt is jelenti, hogy váratlan dolgokra is képes, sőt, teljesen valószínűtlen dolgokat is képes végrehajtani."

Hannah Arendt

Módszerek

Egyéni konzultáció

Meseterápia

Pszichodráma

"Egy király meg akarta tudni, ki a legalkalmasabb egy fontos posztra, ezért próbára tette udvarát. Erős és bölcs férfiak sokasága állt körülötte. "Halljátok-e, ti bölcsek - így a király -, van itt egy feladat: hadd lám, ki olyan ügyes közületek, hogy meg tud birkózni vele." Odavezette őket egy irdatlan nagy lakathoz, amilyen hatalmasat még egyikük se látott. "Itt látjátok a legnagyobb és legsúlyosabb lakatot, ami országomban valaha létezett - mondta a király. - Melyikőtök képes rá, hogy kinyissa?" Az udvaroncok legtöbbje tagadólag csóválta a fejét. Néhányan - akiket bölcsnek tartottak - szemügyre vették közelebbről a lakatot, de bevallották, hogy nem tudnak megbirkózni vele. Mikor pedig a bölcsek így vélekedtek, a többiek is mind egyetértettek abban, hogy a feladat túl nehéz, nem tudják megoldani. Csak egy vezír mert odamenni a lakathoz. Szemügyre vette, körbetapogatta ujjaival is, próbált mozdítani rajta erről is meg arról is, míg végül elszánta magát, és nagyot rántott rajta. És lám, a lakat kinyílt. Ugyanis nem volt bekattintva, csak a helyére illesztve, és csak bátorság meg elszántság kellett ahhoz, hogy ezt valaki észrevegye és bátran cselekedni merjen. "Reád bízom az udvari hivatalt - szólt a király -, mert te nem éred be azzal, amit látsz vagy hallasz, hanem használod a saját tudásodat is, és megvan benned a bátorság, hogy próbát merj tenni."

A próbálkozás bátorságáról (keleti történet)

Bejelentkezés

A Küldés gombra kattintva kijelentem, hogy elolvastam és elfogadom az Adatkezelési nyilatkozatot!